Ady Ágota Melinda : Arc

 

 

Hit nélkül nincs Isten,

de akkor mit keresnek

a fekete angyalok

a fekete aszfalton?

 

Születéskor még tömör,

majd örökké táguló tudat vagy.

Amikor már nem biztos,

hogy holnap is élsz még,

gyorsan, sűrítve akarsz mindent,

és próbálod még tenni,

amire leginkább vágysz.

Mindegy, mi az,

— embere válogatja —

de nagyon akarod,

még akkor is, ha fáj.

 

Egyesek szerint mindig későn eszmélünk

Mások azt állítják, hármas természetű

az idő. Egy része megtörtént, a másik

éppen suhan, a harmadik most még sehol,

de les rögtön a következő sarokról.

Aztán ott vannak, akik hangoztatják, hogy

semmi sem történik, az idő is csupán

a csend metaforája, mit olykor érzünk,

ha eláll a záporeső. Hogy eljussunk

„A” következtetéshez, vegyük figyelembe,

hogy a költő minden történésnek helye,

ki a múló időn kívülről szemléli

mondanivalójának érvényességét;

mikor összeköti a májusi esőt

az elmúlás utolsó fád könnyeivel,

meghitt érintés hiábavalóságát

fizikai törvények, padlóburkolat

vagy régi korok áporodottságával.

Arról véletlenül se feledkezzünk meg,

hogy mindent csakis úgy érthetünk meg, ha

magunk is időcsaló költővé válunk.

Írni kell, és feledni minden eddigit!

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.02.12. @ 20:52 :: Ady Ágota Melinda
Szerző Ady Ágota Melinda 0 Írás
Semmit sem lehet elmondani, így hát mindig lehet még több szót ejteni róla...