András nyelt és megint csak nyelt, mint ahogyan általában szokta, hiszen József létére lemanfrédozták, pedig ő egyértelműen Marcell, és ez az egész, ahogy van kibírhatatlan. Befelé sírt izidorságában, amiért őt, az egyszerű Guidót így ki lehetett gyulázni. Világosan Gerébként, már-már verébnek érezte magát, ez a szegény Vidor, aki nem tud vidulni, még a Vencel téren sem. Hiszen, hát egyszerű Vince ő, akkor miért ez az utolsó, aljas, leosztályozó leoszkározás?
Szegény jó – egyértelműen Nándor nevű – hősünk, zsebéből kihalászott egy Özsébet, és önmagában is zaklatottan, Zalánunk futásnak eredt.
Majd Mariskánk, hirtelen homlokon csapva magát eldöntötte, hogy Jancsi nélkül nem működik a sütőipar mézeskalácsos ágazata! Ezért, a nevére oly következetes hidegrázással vigyázó Lajostilda, döbbenetesen hosszú – négy másodpercnyi – vívódás után, egy megfontolt mézeskalácsos eljuliskásodást eszközölt.
Legutóbbi módosítás: 2013.02.24. @ 19:08 :: Boér Péter Pál