látod-e ahogy szelet markoló ujjaim között zizeg az idő
halott képek peregnek vissza és előre és vissza megint
a tekercs kattog olvad a film szalajt az elrontott vetítő
amőbák sarjadnak a vásznon álmok megint a régi rend szerint
érzed-e ahogy túlérett napok aszú borát ízlelem újra
puttonyban rohad a halott vágy az arany szendergés
az öröknyár émelygő íze az a nyár a szédület útja
tiszta ösvény ártatlan kutyaszar amibe belelépsz
hallod-e ahogy álmomba surran szisszen a kihűlt titok
a feledés roncsolta emlék lezárja már fénytelen szemem
süket és néma éjjelek már nem félem részeg álmaitok
ráiszom egy kortyot rágyújtok és egyedül lefekszem
és látom érzem hallom ahogy átölel és megöl a feledés
még kapaszkodik kicsit de gyönge ujjai engednek örvénybe
hull az ölelés ami igaz volt a csók az éj a remény
és maradok itt maradok és nem vagy és nem vagyok én
Legutóbbi módosítás: 2013.02.17. @ 16:57 :: Juhász M. Lajos