“Egy vonás, s más színt keverek!… Csont-fehérrel a fellegek
elkészültek, de a nyírfa túlságosan világít… S a
gólyahír – emitt a dombon… Az is vakít… Ki se mondom…
Fáradva tartok palettát – temperának, ami helyt ád…
S tanulok – kolorit plain air-t!… Hű mesterem meg is kedvelt.
Engem fest, s finoman flörtöl… Mesél Párizsról s a nőkről.
Szeme tűz, s ha ránevetek – gyerekszájjal visszanevet!
Pepecselünk… Meg-meglesem… Vásznát… S aztán nagy kegyesen
okít, tanít és kioktat: “Az ecset nem maszatolhat!”
Szava halk és mosolyt röptet – apja három gyermeküknek…
Nagybányánk vezér csillaga… Hírnév záloga s ajtaja:
pillantással, ha kitüntet, s asztalához illőn ültet
kanalazni gyümölcslevest – Lelkébe látni egyenest…
Aranyló, kék… És nap-sárga… Átragyog rám: tisztasága…”
Legutóbbi módosítás: 2013.02.22. @ 18:17 :: Pásztor Attila - Atyla
