Czeglédi Zoltán: Tóni c. tollrajzához
Végre süt!… A Nap: símogat!… Bolond április melege!…
Egyszer fagyos, s langy a minap… Lehullhat a rügyek fele!
Zsákruhás, vén rab-fellegek sorsukat vonszolják körbe…
Ostoruk Mars – maga lehet, s elapadt, ha volt is könnye!
Hajtja őket – szürke marhák – árvíz idején, mint gulyás,
amerre buckás dombot lát… Nincs etetés, nincs itatás!
Úsztam… Tán ötezer métert… Futó volam hosszútávon…
A szigeten harminc év telt, folytatja egy fiam s lányom.
Hajlok már, mint a halszálka – madárcsontom úgy cipelem,
mint kinek törött a szárnya – de folt, az nincs!… A hitemen!
Imádok napfényt, életet!… S köszöntöm Istent, míg vagyok:
ősz lelkemet vadlúd csapat vigye Hozzá… Ha meghalok!
Legutóbbi módosítás: 2013.02.05. @ 10:03 :: Pásztor Attila - Atyla
