avagy: Páter, Nő s Tér
Fried Pál: Akt c. festményéhez
“Hogy szöszmötöl!… Kispap… Nem öl!… Bekapnám egészbe-félbe!
Óh, meddig lesz gyöngém e Vágy!… Pucéran fekszem eléje,
pedig tudom jól: nem szeret, testiségét tölti rajtam…
Egy hete, hogy szombat este ötölt-hatolt… Majd’ meghaltam!
Szép vagyok még… A sötétség nem takargathat, s a homályt
sem kedvelem – bőröm ragyog! Napfény töltse be e hodályt!
Szobám magas… Ajtó, ablak – évszázados… Zsalugáter…
Művész teheti be lábát, s itt művelődik a páter…
Szeretőim válogatom… Független vagyok – tán szingli?
Igém: szívrabló világban kell csűrcsavar s némi svindli!
Szeretem, ha testápolnak – Rocher, Lancome!… S a Garnier!
Hiába!… Ma Nőnek lenni: Sors!… S könnyebb, mint pár férfié…!”
Legutóbbi módosítás: 2013.02.19. @ 11:34 :: Pásztor Attila - Atyla
