Fázló magányomhoz bújt az est,
fénytelenül, álmosan,
mirhaillatos fátylam ölébe hajtom,
lelkemben béke van.
Meztelen álmok
dús folyóvá nőnek bennem,
villámok cikáznak
sejtjeimben.
–
Gyökeremig hatolsz,
míg kortyonként magamba fogadlak…
Legutóbbi módosítás: 2013.02.15. @ 16:36 :: Serfőző Attila
