álom ihlette, képzelet íratta
A vágy csigavonala
pupillákra tapadt
többszörös halál,
mit zsigerek kéje hívott,
megteremtve a látatlan,
élesnek vélt határt.
Méreg ritmusa,
tested körvonala
lelkünkben egyesült
a magabiztosság őrületével.
Romlottság, tébolyult hajlam éjszakája,
sokszor óhajtott csoda és fájdalom,
irgalom éjszakája,
mi fagyos ajkunkra fintort rajzolt.
A vágy csigavonala lassan megöli
pupillánkban a lámpafényt,
s ezernyi dolog történik még
a rettegés démonainak éjszakáján.
Tudtuk, miért és hogyan szeretünk. Szerettünk?
Fulladás éjszakája, félelem hulláma
fojtogat, fojtogatlak, s egyre mélyebbre zuhanunk,
két beteg, ártatlan gyermek.
Bujaságba menekülők éjszakája,
kék foltok, harapásnyomok,
körmök, fogak, borzongások éjszakája.
Nem hallatszik semmi,
de minden lehetséges,
szépséges és szent. Szerelem?
Szegény árva szívek megőrültek,
ordít az izzadság: jaj, mit tettünk?
Két egymást evő keserű gyümölcs lett
testünk, lelkünket kétely szorongatja…
Hideg kések lefejtették a sötétség leplét,
és öledben megszületett a hajnal.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Ady Ágota Melinda
