Szél színezi erdők lombját,
agancsuk’ még őzek hordják,
s merre zengtek hegyek, völgyek,
szarvasbikák rejtőzködnek.
Róka les árnyékba bújva,
kakasra vagy fácántyúkra,
árvák már a madárfészkek,
nyoma sincs füsti fecskének.
Két medvebocs patak partján
osztozkodik pisztráng farkán,
s míg zörren a farkasverem,
kürt szólal fenn, magaslesen.
Domboldalnak nekidőlve
kukoricát visz a csűrbe
szekerén a dolgos gazda,
s hordó borát számolgatja.
Határban a búzaföldet
szántják, s belé a jövőnket
vetik – majd elboronálják…
Tél készíti hósipkáját.
Ajtón kopog két jóember,
előttük járt a szeptember,
s Ádvent köszönt a világra
ködöt fújva s dérszitálva…
2013. március 11.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:22 :: Pásztor Attila - Atyla
