bársony hullámokban terül a rétre
kósza villámok hátán
amorf ördögök dobolnak
fényorgonáikból
a falakra
fordított keresztek
vetülnek
esőcsatornák fulladoznak
szél-tépte ágak
mint barna fekete árnyak
hullnak alá
az utakon
gondterhelt ráncokba gyűrődik az idő
Isten rejtőzik valahol
Legutóbbi módosítás: 2013.03.09. @ 20:26 :: Schmidt Tibor