Mint kit ráncossá torzított az idő
Kétlábra állt idegen maradsz
Ki gúnnyal lelegelni készül
Reményeink
Legszebb hajtásait
Halljuk a démoni bagolyhuhogást
Hiába lopakodsz közénk
És olvadsz a tájba
Mindig más és más ruhában
Kölcsönvett dallammal
Hiába zsongsz fülünkbe
Önhitt zsoltárokat
Halljuk a démoni bagolyhuhogást
Sokáig már nem lehetsz tanúja
Közönyünknek
Túlméretezett arcodnak
Nem fogunk mindig
Falakat bontani
Legutóbbi módosítás: 2013.03.07. @ 08:25 :: Schmidt Tibor