Schmidt Tibor : Kopt magyarok*…

Nyomtatás

Azt mondod Péter,

Hallod,

Amit a sivatagi szél

A magyar dűnék mögül

A füledbe huhog:

„Tudjátok-e

Jó magyarok,

Hogy ugyanúgy,

Mint a koptok,

Egyszer majd,

Ti is elkoptok?

A történelem ostoba.

A vesztes nem válogat.

Ha szembefú szél,

Örök békét akar,

Mikor arról beszél

Hogy mint a koptok,

Elkoptok, elkoptok,

Ti is elkoptok,

Jó magyarok.”

És tényleg.

Látjuk,

Ahogy a szél

A szülőfölddel,

Mint az egyiptomi homokkal,

Piramisokat is elsöprő

Jelzálogot játszik.

És halljuk is, ahogy huhog:

Veled kacag a szél,

A kereszténnyé lett

Dzsigit magyarokon,

Kurucokon, labancokon,

S a régvolt

Csatakiáltásokon.

És csak kacag,

Huhog.

Péter, veled huhog,

Kacag a szél,

Míg Dobogókőnél

Végleg megáll

A jó magyar szív.

_________________________________

* Gágyor Péter: Koptok c. verséhez