Mindig ott áll
A tükör előtt
Saját maga mellett
S állig begombolt
Meztelenségbe öltözik
Akarja hogy
A szavak szoknyája
Ne álljon meg
Térde fölött araszra
S mohón szemezzenek
Harisnyakötővel
Alig fogvatartható
Látszatok
Ha taszítja a tükör világ
Tucatnyi kiürített pohárral
Ad színt
És kiterjedést
A napnak
De az összetört
Szivárványhíd alatt
Tökrészegen
Sosem hallja meg
Hogy leosztott szerepéhez
Mit súg neki Isten
Legutóbbi módosítás: 2013.03.06. @ 18:23 :: Schmidt Tibor