Öreg krumpli kell hozzá, hámozottan,
sok szelt darab, és sós víz, ami lobban,
a tárt fazékban lappadók gerezdje,
és főzőlé, hogy éppen csak befedje,
majd időt hagyni, míg puhára nem fő,
pont annyit, amit rászánt a Teremtő,
majd erős, mégis óvatos erővel,
megtáncoltatjuk a krumplitörővel,
és amikor már sima az egésze,
mért lisztet szitálunk a tetejére,
s hogy különcködésüket is legyőzzük,
a kettőt lassú tűzön összefőzzük,
ott vallanak egymásnak nagy szerelmet,
s szétválaszthatatlanul egybe kelnek,
majd addig hagyjuk nászukat örülni,
míg nem kezdenek pihenősre hűlni,
s a hagyma jön, friss zsíron megpirítva,
az új házasok, tányérra lapítva,
és mintha máris harapnánk falatját,
úgy simogatjuk föléje a hagymát,
és megnyugodva kanalazzuk végre,
a kizsírozott a tepsi fenekére,
a sütő ügyel szított melegére,
úgy pirítja, hogy semmi baj ne érje,
aztán az íz, a tejföl, meg az éhem,
rákészülődik, talpig dödöllében.
Legutóbbi módosítás: 2013.05.24. @ 11:00 :: Böröczki Mihály - Mityka