Haldoklik Róma.
Ágya mentén táncot hágnak
hippik, buzik, istenek,
bakancsos fétisek,
feszkót hirdető
szenny-hon-lapok.
A Jézussá vedlett
ember túlszívva magát
– hirdetne új igét:
szebb jövő jön,
csak bírd ki még.
Romulus elment.
Hátra se nézve köp
a hétdomb felé.
Omladozó tégely
az örök város. A repedésekből
ömlik a szar.
Mindenki kapaszkodik.
Meghalni egy sem akar.
Csak én: zárt osztályok
örök Remusa. A megfejtendő
elme szappanoperája.
Mert nem érti senki:
égnie kell, ki gyújtani akar.
Omoljon össze Róma,
az összes limes,
minden közeli és távoli fal.
Sírjanak alattuk a megmaradók,
bosszújuktól keseredjen a nyál,
mosson el minden üszköt
az összekormozott sár.
Fojtsátok meg a csecsemőket,
dögöt szórjatok mély kutakba…
Majd én kiiszom végül.
Mert egy az, ki pusztít és épít,
meghal és születik.
Én.
Legutóbbi módosítás: 2013.05.29. @ 19:15 :: Jagos István Róbert