Ahol léckerítés festetlenen
zár össze elvadult kertet, utat,
emlékképeket; támpontot kutat
a gyökértelen, színtelen jelen.
A szándék él, jó alkalomra vár
mint kint felejtett méz körül
tétovázva kereng egy bogár,
összecsomózni , hátha sikerül
a fonalat, bár nyűtte az idő;
válogatni albumlapokon
régi kútágas, kontyos zsúptető,
akácvirágos esti nyugalom
mozaikjait; mezei csokor
formatervezett szobaasztalon,
visszhang, ami visszaválaszol
a régmúltból, ha megvisel a kor.
Szombathely, 2013. május 24
Legutóbbi módosítás: 2013.05.24. @ 09:36 :: Koosán Ildikó
