Penészes lepedő csüng a törött ablakon,
csálén lóg a zsalu, rozsdaette sarokvasán,
a festék régen lepergett, milyen szép is volt,
már csak az öreg ház emlékeiben él, talán.
Falán a vadszőlő bonyolult mintákat fon,
elmúló idő pingált rá enyészet-patinát,
a dús kertben, szemerkélő eső szalad vakon,
fojtó fűz öleli a viskót, aki nap mint nap,
az olajos fényű mély tóba öli magát.
Legutóbbi módosítás: 2013.05.30. @ 12:33 :: Maretics Erika