Marthi Anna : Szemtelenül

2013.05.17. Marthi Anna Vers 8
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Ha szemtelenül és felszabadultan nevetek, fölteszem a játékszemüveget, az is csak kép, pillanatnyi

belefeledkezés. Mint a szomorú asszony spanyolfallal háta mögött. Ha pedig már az els? két szemem is harmadik lenne, és a homlokomon piros jel, Ganges vizével áldva, az is let?nt kor, akárhogy néznénk, egyik sem vagyok.

Arctalanul fájom szavakká póker-eredményemet, olyan senki, sehol ostobaság, mindig letörölt tábla, észreveszem-e így honnan kacsint rám az értelem? 

Legutóbbi módosítás: 2013.05.17. @ 19:44 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak