Tóth Zita Emese : Talon

 

 

Azt gondolsz, amit érzel,

vagy azt érzed, amit gondolsz,

rombol a vágy,

kigombolja ruhád

és te szerelmes leszel.

 

Fogd a kezem,

elesek egyedül,

van aki menekül,

van aki megtart,

van akit kidobok,

van aki meghat

és szerelmes leszek.

 

Azt érzem, amit gondolok,

hogy gondolom, hogy érzem,

aztán átvérzik szívemen

a szövetkabát, testem kihűl,

szívbeszúrt hibák,

null-lehetőségek,

lehet élek,

lehet csak élővé festem magam,

ahogy se érezni, se gondolkodni

nem akar az agy,

kitakar a holnap, betakar a hó,

takaró minden érzelemhiányos ember,

aki max. akarni, de szeretni nem mer.

 

Engedj el,

egyedül állok,

nincs aki menne,

nincs aki megtart,

nem dobok ki senkit,

engem kidobhatsz majd,

ha szerelmes leszel.

 

Legutóbbi módosítás: 2013.05.23. @ 09:31 :: Tóth Zita Emese
Szerző Tóth Zita Emese 147 Írás
'92 ősztől vagyok. 8 évesen kezdtem verset írni. Azóta is tart.