“Árvíz! árvíz!”sikoltják mindenütt”
rést harapdál töltésen a félelem,
ezer izmos kar feszül, s mind együttküzd,
hol “víz az úr”, több kilométeren.
Pusztító erő házakat rombol,
családokat tesz lassan nincstelenné,
a háborgó víz pár napja tombol,
mögötte falvak válnak néptelenné.
Vadak félsz-nyöszörgése hallatszik,
vészharangot kongat a duhaj folyó,
mi történt, – talán Isten haragszik?
Nem, csak a természet az uralkodó.
Reményik Sándor – Árvíz c. vers első sora felhasználásával.
Legutóbbi módosítás: 2013.06.11. @ 11:37 :: Bakos Erika