Johann Wolfgang von Goethe: Ezer alakba rejtőzhetsz c. verse két sorának felhasználásával.
“Ezer alakba rejtőzhetsz előttem,”
nem bújhatsz el, örökre lelkemben élsz,
mert a sors útján rég melléd szegődtem,
ám az álmokból már semmit nem remélsz.
Ezer alakban látlak én még ma is,
ott vagy az együtt elültetett fában,
míg csendben élem az élet én-céljait,
te bolyongsz fenn a szellemvilágban.
Már nem fájnak az egyedül hajnalok,
de előfordul, hogy a galaxis befagy,
mert a bennem rejlő csillaghalmazok,
“minden nevének visszhangja te vagy.”
Legutóbbi módosítás: 2013.06.25. @ 04:16 :: Bakos Erika