Egy zűrzavaros, zajos nap után, mikor végre mindenki elaludt és elcsendesült a ház, ide lopakodtam a számítógéphez.
Már régóta terveztem, hogy írok egy fantasy novellát, valami mást, valami jobbat, mint amilyeneket eddig titokban összekörmöltem.
Még nem tudtam, miről fogok írni, csak azt, hogy miről nem.
Abban biztos voltam, hogy nem lesz benne ódon, titokzatos kastély, felhőkig érő tornyokkal, sem aranylevelű fákból álló rejtelmes rengeteg.
Azt is tudtam, hogy nem lesznek benn varázslók, sem jók, sem gonoszak, sem zöldszakállúak. Nem lesznek benne tündérek, sem fehérek, sem feketék, sem légies szilfek. Nem lesznek benne óriások, sárkányok, főnixek, sem orkok, sem morkok, sem dorkok. Nem lesznek benn emberek sem, sem botcsinálta hősök, sem ármánykodó királyok, sem szerelmes dalnokok, sem gyáva szolganép.
Eddig jutottam.
Most itt ülök a gép előtt, és bámulom az üres képernyőt.
Még mindig nem találtam ki sem a szereplőket sem a helyszínt (a cselekményről meg, ne is beszéljek!).
Kezdődhetne, mondjuk valahol a föld alatt, de nem, egy elhagyott bányában, nem egy réges-régen beomlott barlangban, nem a temetőben, egy leszögezett koporsóban, nem egy mindkét végén befalazott alagútban. Akkor hol?
Talán egy tükörlabirintusban? De a tükrök túlontúl félelmetesek. Erről már sok mindent összeolvastam (mert néha még azt is szoktam). Mikor senki sem látta, bele-belelestem Borgesbe, Cortázarba. Régen úgy tartották, hogyha a tükör megreped, az egy hozzátartozó közelgő halálát jelzi. Ha halott volt a házban, a tükröt letakarták egy fekete lepellel, és a temetésig nem volt ajánlatos belenézni.
Cortázar szerint a Húsvét-szigeteken is furcsán viselkednek a tükrök, ha valaki a borotválkozótükrébe a nyugati parton nézne bele, gyermek korát láthatná, de ha a keleti parton néz bele, akkor azt látja, amint éppen meghal tífuszban. Borges is azt írja: „Rémséges a tükör!”. Persze most éjszaka van, sötétség, és a tükrök ilyenkor szerencsére halottak.
Még mindig nem jutottam előbbre. Múlik az idő. Végre döntenem kellene. Talán kezdődhetne a novella egy egyszerű közönséges házban is, de hát az annyira fantáziátlan.
Azt már nagyjából összeírtam, hogy milyen szereplők ne legyenek benne, de azért még folytatom a listát.
Azt hiszem, törpék sem lesznek benne, meg manók sem, meg koboldok sem… Bár az utóbbi még nem biztos.
Lassan itt a hajnal és még egy sort sem írtam. Valamiért folyton-folyvást Gerald Durrell egyik „meséje” jár az eszemben, melyben a tükrökből időnként egy rémséges szörnyeteg tör ki erre a világra. Micsoda badarság!
Világosodik. Oldalt pillantok. A szétpattant tükör cserepeiből egy ráncos arcú, öreg kobold néz vissza.
Legutóbbi módosítás: 2013.06.23. @ 10:57 :: Bojtor Iván
