Böröczki Mihály - Mityka : A hosszú eső

2013.06.10. Böröczki Mihály - Mityka Vers 8
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

A felhő lassún szakad át,

ahogyan elsírja magát,

beborul, esik, nem esik,

a napsugár is elveszik,

vizet hörpöl a pillanat,

nagy léptek viszik a sarat,

derékig ázik a derű,

a fákhoz nyújtózik a fű,

a nyárelőnek híja van,

a messzi ég tanácstalan,

s bár lenyújtózik ennyi jel,

ember egyet sem hisz el.

 

Legutóbbi módosítás: 2013.06.10. @ 17:49 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.