Böröczki Mihály - Mityka : Gyermekláncfű

Nyomtatás

A szára keserűjét nem szerettem,

de elharaptuk bősz igyekezetben,

a lánchoz éppen  illendő darabra,

míg két vég egy lett, szárban összehajtva,

az ágak közé befért a madárdal,

meg-megteltünk a világ illatával,

s úgy kötörésztünk sort az újabb sorra,

mintha a szívünk dobogása volna,

az egész rétet körbe kiabáltuk,

a vadvirágot játszótársnak láttuk,

de pitypangunk a serdülést kibírta,

s kis pihe gömbre könnyebbült a szirma,

csak aláfújtam, pöttyei pörögtek,

ahogy a nagy kék szárnya alá szöktek,

a csillogó fényt szétszórta az égbolt,

s az egész olyan zabolátlan szép volt,

mint két csönd közé beszorított dallam,

mi nem hallik, csak ott fészkel a zajban.