Csák Gyöngyi : Prométheusz

 

Embernyi seb lüktet

a sziklás magányból.

 

Tenger hűvös vizét

gyűjtöm tenyeremben,

hordom égő sebeire.

 

Élesztgetem dalaimmal,

reményt szító szavaimmal,

keselyűcsőr-vágta testét

szerelemmel kötözöm be.

 

Sebei már bennem fájnak,

szárnya nő az örök vágynak,

kín-enyhítő szél maradni,

eleven szív, szíve lenni.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Csák Gyöngyi
Szerző Csák Gyöngyi 42 Írás
Baranya megyében, Kisvaszaron születtem 1950. április 28-án., Eddig 6 verseskötetem jelent meg. Honlapom: http://www.muveszetek.hu/csakgyongyi