Sötét az ég,
már madár is néma…
Szél jár a fákon,
de koronájuk méla.
Nem zenél magnó,
s üres a képernyő…
Nem világít köztér,
szép égi menyegző.
Ébren vagyok még,
nem alszik a lámpa…
Utolsó fények nyúlnak
el a kis szobára.
Kattan még az óra,
meddig… meddig még?
Bízzak a holnapban,
fénylik majd az ég?
Mennyi terv és álom
nyúlik át a máról…
De következő nap is
mindig egyre gátol.
Elindulok végre;
mondtam én ezerszer…
Lusta holnap ver el,
s nem visz rá a kényszer.
Nem várom a holnapot,
kivettem az elemet…
Éjszakában ragadtam
a Hold is megdermedt.
Kabátomat fogasról
vállamra teszem…
Holdvilágos éjszakát
a nyakamba veszem…
Legutóbbi módosítás: 2013.06.04. @ 08:43 :: Furuglyás René