— Mama, rajzolj nekem bér-elefántot — kérlelte Pistike régen pihent anyját. A mama összevonta vékonyra szedett szemöldökét, nyelt egyet, majd megkérdezte.
— Mit?
— Bér-elefántot.
— Az milyen? — érdeklődött a mama.
— Hát az olyan, ami nem is elefánt, csak felbérelték, hogy az legyen.
— Hmm… Pistike, lehet, hogy leöntelek forró málnaszörppel, és egy hétig tökfőzeléket fogsz kapni ebédre — mondta a mama, majd halkan hozzátette: — Tiszta apja, annak is csak a hülyeségen jár az esze.
Pistike csalódott volt, neki most már sosem lesz bérelefántja, mert utálja a tökfőzeléket. A mama tárcájából elcsent húsz forintot, és hogy a mama ne gondolja, hogy a pénzéért nem kap semmit, a tárcát telenyomta kenőszappannal. Olyan szép sárgával, amit a festők használnak. A mama is mindig festi magát, hát ennek biztos örülni fog.
A mama aznap átírta a családi költségvetést, és előirányzott egy eredeti vízilóbőr korbácsot rozsdás vasszögekkel. Pistike kicsit máskent látta a világot, mint a többi átlagos gyermek. A szülők kétségbeesve próbálták az általuk jónak hitt irányba terelni, Pistikéből így lett ellenálló.
Az iskolai évek alatt folyamatosan háborgott a tanárok mindennapos zaklatásai miatt. Tőle ne próbálják megtudni, hogy menyi az 8×3, inkább tanuljanak. Egyszer megmondta, lett is baj rögtön, meg is sértődött. Egy hétig nem ment az iskola felé.
Ő nem akart felnőni. Álmodott egy világot magának… Egy hét alatt legalább ötször álmodta újra, mert nem volt kibékülve a hétfejű sárkánnyal. Egyszer túl nagyra sikerült, egyszer az álombeli kardját felejtette otthon, és egy szál bugylibicskával mégsem lehet sárkányt kaszabolni. Még egészen kiskorában, amikor az “S” hang kimondása komoly feladat elé állította, hajnali háromkor „Én vagyok a Tárkány” felkiáltással ugrott alvó anyja nyakába. Ez a mozdulat közvetlenül megelőzte azt a pofont, amit rögtön visszakézből kiutaltak neki…
Hmmm… szóval, sárkánynak sem jó lenni — gondolta, és iskola helyett felkereste a Sárkányölő Szent György szobrát, tőle próbálta ellesni a technikát. — Hmmm. Ennek lova van és lándzsája is, na meg páncél, persze így könnyű — állapította meg, és lefokozta Szent Györgyöt egyszerű törökméz árussá.
Pistike álomsárkánya egyre szelídebb és barátságosabb lett, sőt az egyszerűség kedvéért elsinkófált hat fejet. Na kérem, így keletkezett az első Süsü, aki elég mafla volt ahhoz, hogy egy fakardos kihívástól is megrettenjen.
A sárkányról való álmodozás elkísérte egészen egy esküvőig, amikor is az álom valóra vált. Saját sárkánya lett, egy fejjel és lángcsóvával, ami később hétre módosult…
Pistike szomorúan kereste fel a Sárkányölő Szent György szobrát, illedelmesen bocsánatot kért, és a talapzatra helyezett húsz forintot.
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:29 :: George Tumpeck
