I.
Igen, a szavak csak átbucskáznak
az érzések felett,
nem hordják magukkal
féltő gonddal őrzött kézfogások
bársony-melegét,
nem zilálnak lelket,
mint édes lehelet füled körül,
nem sejtetnek remegést,
bőröd illatát nem érzik,
nem mérik időd földi léptékkel,
nem hajlanak éteri csendre,
de elvezetnek hozzád,
kedvesem.
II.
Szavak csodálatosak,
rétek zöldjén kiömlő sárga virágok foltjai,
megigéző szavak,
rám tekintő szavak,
hosszan dicsérő és szitkot szóró szavak,
arcpirító, homlokráncoló szavak,
kétértelműek, és összefűző szavak,
békítő, és engesztelő szavak,
születések kínja, jajszavak,
gyermekét sirató anyai szavak,
halottakat mosdató szavak,
égbekiáltó szavak,
meg nem hallott szavak,
a fájdalom és könny szavai,
a végső leszámolás szavai,
a könyörgésé,
az imára kulcsolt kezek szava,
tengerek morajlásának szava,
ártatlanságot hitetők szava,
megmérettetők szava,
a bátorság próbája,
az győzelem mámorító szava,
gyengeségem szava,
a szerelem szava,
az elakadt szó,
a téged hívó szó,
az anyát siratók szava,
oltalom,
a hosszú béke szava,
öled melegének szava,
kezed szorításának szava,
a magány szava,
a tisztaságé,
az érinthetetlenség szava,
szavak hozzád szólnak,
szavak téged akarnak,
szavak vágyakoznak,
szavak reményt hoznak,
szavak kibontják hajad,
szavak csókolnak,
szavak ráébrednek,
hiányod szavai,
a várakozás szavai,
a beteljesülés szavai, és a félelemé…
Nem akarlak elveszíteni!
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Horváth János
