álmodni már ritkán merek,
sokszor elbújtam már előled,
aki pedig tán nem is létezel.
ködbe, hóba, sárba, lázba,
részeg részeg tivornyába,
könyvespolcon gyűlő porba,
s igazán nem vigasztal, felőled
meg is dögölhetek akár, hiszen
neked talán én sem létezem.
reggel hétköznapi ruhámmal
úgy szedem magamra a napot
mindig – farmer, póló, kabát,
sál, lábamra cipő, sapka fejemre –
mint aki élni készül, de estére
úgy dobom le már, se álom, se halál,
se holnap nem vár. néha még suttogok
egy kicsit, ha magadból mutatnál
többet, míg fejemre húzom a takarót,
többet mondana nekem néma imám,
bár álmodni már ritkán merek,
mert valaha többet ígértek belőled
Legutóbbi módosítás: 2013.06.20. @ 10:16 :: Juhász M. Lajos