A szegedi Belvárosi Híd egykoron
játszom az idővel.
levágattam a hajam.
olyanra, mint huszonévesen.
nagyapa mindig azt mondta,
csinos, olyan franciás.
de tudom, soha nem tetszett neki.
túl rövid. a te hajad szerette.
vajon megvan még az a doboz a copfoddal?
tizenhét voltál. jöttél át a hídon, amikor meglátott.
alig voltál túl háromszor tizenhét
éveden. mentél vissza a hídon. láttalak.
én matekdoga után értem a temetőbe.
ötös lett. akkor. egyszer. persze, nem tudod.
jóval elmúltam kétszer tizenhét. van két fiam.
persze, nem tudod. a szemünkkel néznek rám.
mindig, minden májusban rád gondolok. és mindig,
mikor hullik a haj a kőre. és mindig, mindig
mikor jövök-megyek a hídon. játszom az idővel.
Legutóbbi módosítás: 2013.06.13. @ 16:00 :: Kovács Ágnes