Keresem a helyem a világban,
félszegen, ahogy ráncot
szánt a kérdés a munkás homlokára,
holnapra tervezzen-e még,
s csiklandozza szakadt szívét
az időhiánya.
Keresem a helyem a világban,
mint gyermek,
ha homokvárat épít,
s csak akkor szól anyja szavára,
ha az meleg szóval hív.
Keresem a helyem a világban,
mint túlélő, ha aknák közzé lép,
és nem vágyik másra
csak egy párnára,
hogy lehajtsa fáradt fejét.
Keresem a helyem a világban,
ahogy munkás mozog a gyárban,
ha törékeny álmából rángatja vissza
az, ki éppen rangot kér.
Gyors mosolyt varr arcára,
ő is csak beépülő alkatrész.
Legutóbbi módosítás: 2013.06.19. @ 16:46 :: Lantos Tímea