Nézem az üres
papírlapokat,
látok rajta
fát, virágot,
emberi sorsokat.
Tollam,
forgatom kezemben,
gondolataimmal
üzenek a csendnek,
távolban egy fehér galamb
repül fel.
Agyamban lüktetnek a szavak,
szívem dobban a zenére.
A papíron
átcsókol a múzsa,
szenvedély
rabbá teszi lelkem,
a leírt szavakkal
szeretkezem.
Nekem
ennyi
a
költészet.
Battonya, 2013. június 5.
Legutóbbi módosítás: 2013.06.05. @ 18:27 :: Lénárt Anna