M. Laurens
Az ökör utolsó dala
(Egy marha, majdnem balladája.)
Nem születtem én ökörnek,
Apám szilaj büszke bika vala,
magam is az lehettem volna,
de megszakadt családunk vérvonala.
Éles késsel lefokoztak.
Tinóvá faragott a gonosz gazda,
tehenek szemében mint hím,
végleg ki lettem szavazva.
Így lettem felnőttként Ökör.
Szép kerekre hizlaltak ekkor,
fejemre nehéz jármot tettek,
és ezzel véget ért a gyerekkor.
Szekér elé kötve tengettem
bús igás-marha életem javát,
öregkoromra, most göbölyként,
vágni megyek, elhagyva a tanyát.
Most Én választhatok végre,
cipő leszek, vagy nadrágszíj talán,
jól elverem majd a gazda fiát,
kemény leszek, mint jó atyám!
Pest-Buda 2012. március 18.
