M. Laurens : FENN ÉS LENN

2013.06.13. M. Laurens Vers 4
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

M.Laurens 

FENN ÉS LENN

 ( valóságképek villanófényben )

 

 

 

Ketten ülünk némán a parkban.

Én s a Szobor, talapzatán fenn.

Én felnézek innen lentről rá,

Ki hatalmas volt egykor itt lenn,

És Ő onnan fentről néz le rám,

Mily kicsiny is lennék odafenn.

 

Ülünk a parkban ketten,némán,

Nem szól hozzám semmit odafenn,

Lábánál csak egy ismert név áll,

S én egy senki vagyok idelenn.

 Nemsoká’ fölállok,s elmegyek,

De Ő nem is biccent odafenn.

 

 

Irigyen lesi minden léptem,

– A Nagy ember, aki egykor volt –

Magányosan ülve, odafenn.

 

 

 

( Buda 2013. április 17 – június 12.)

Legutóbbi módosítás: 2013.06.13. @ 04:21 :: M. Laurens
Szerző M. Laurens 227 Írás
Hogy ne legyen titok: a valódi nevem azonos az 1899-ben Nagyváradon született közismert kabarészerzőével, akinek számtalan ismert bohózatán nevetünk a mai napig. Az Ő tiszteletére nem használom a Lőrincz Miklós nevet az írásaimnál. Mottó és ars poetica: Építs Templomot Szeretetből, s ne zárd be soha ajtaját a betérő előtt,ki melegségre vágyik! Építsünk Mi Mind Templomot mindazoknak, kik nem képesek önerejükből téglát hordani hozzá! A Szeretet Templomának oltárán mindig égjen a gyertya, mely fennen hirdeti a szeretet dicsőségét az elfásult világban! M. Laurens ( 2004 )
Honlap