M.Laurens
Régi képed a falamon
Szorítlak máig, mégsem érlek el,
Távol vagy s csak a hiányod ölel.
E világban Mi, végleg elveszünk.
Csak puszta semmit ölel két kezünk
Voltunk két szív egyetlen lélekben,
Most emlék vagy, csak ez tart életben.
Tested hűvös halom alatt nyugszik,
De emléked, most is velem úszik…
Távol vagy tőlem itt benn, legbelül,
Hangod nélkül, csak a szó csendje ül,
És némán keressük egymás szemét,
Hallgatva csendünk sóhajtó neszét.
Régi képed még a falamról néz,
Arcodon szelíd mosoly, mint a méz.
A hiányod velem van…,Ő ölel.
Szorítlak Én is, s nem engedlek el
( Pest-Buda 2013. január 4 / június 9 )
Legutóbbi módosítás: 2013.06.29. @ 07:49 :: M. Laurens