Marthi Anna : Hullámcsúszda

kemény vers, csukjátok be füleitek és szemetek

 

 

Sose ültem rajtad, belefulladni is

csak a közepes bazinba, a Weekenden.

Gyerekkorban történt, lábam zászlóként

lengett kifele, az ijedtség előtt láttam,

mélyvízi tekintettel. Nekem te is halálos,

a fogászat is, de keresem a boldogságot

ígyis-úgyis. Ezért jó sóhaj nélkül, mint

lengő lufik a felhők felé, strandolni…

Minden új, ami vakmerőség, csakis

felemelő lehet, ami cselekedet.

Itt tartok, megyek, a bújócskáktól is

hamarabb élvezek, mint magamtól.

Legutóbbi módosítás: 2013.06.29. @ 07:50 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak