Marthi Anna : Hun or No?

Miatyánk, aki Marthipánon innen,

és túl a Theológián, figyelemmel

kísértesz bennünket! “Jár ide, de

jár oda” sugallataidért óvod őt.

Fiad neve Hunor, Humor vagy

Hunyor, esetleg Hunyó… eljött

ide ki, hej galambom, Szentem,

kisded értelemmel, felmálháztad.

Fogalmunk sincs mi van, mi nincs.

Népdalos áhitattal hallgatunk,

Urunk, ketten írunk verset, Te

fújsz, én körmölök, tíz körömmel.

Szellemed szeles, üres tengerében

csak a képzelet. Álombárgyú gyár

két napkorongnyi szemem, s ott

sugarazzák kisüléseiden a hőn

áhitatot, áhítottat. Hunyó számol,

ma tematikus, hova bújjanak el

isten barmai, és ki elől? Őrtorony

értekezletet adtál ki parancsba,

magyar vagy nem, bibliásodunk-e,

a katasztrófák árnyékában? Szó

szót követ, a tárgytól eltérő sokk

vélem én, Teveled Hunorod, hős

szeretetén tengődő nyáj – vagy

mukk. Jobbára megsemuk-kanonok

okai mindennek. Mondod Te. Ámen.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.06.04. @ 07:39 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak