Miatyánk, aki Marthipánon innen,
és túl a Theológián, figyelemmel
kísértesz bennünket! “Jár ide, de
jár oda” sugallataidért óvod őt.
Fiad neve Hunor, Humor vagy
Hunyor, esetleg Hunyó… eljött
ide ki, hej galambom, Szentem,
kisded értelemmel, felmálháztad.
Fogalmunk sincs mi van, mi nincs.
Népdalos áhitattal hallgatunk,
Urunk, ketten írunk verset, Te
fújsz, én körmölök, tíz körömmel.
Szellemed szeles, üres tengerében
csak a képzelet. Álombárgyú gyár
két napkorongnyi szemem, s ott
sugarazzák kisüléseiden a hőn
áhitatot, áhítottat. Hunyó számol,
ma tematikus, hova bújjanak el
isten barmai, és ki elől? Őrtorony
értekezletet adtál ki parancsba,
magyar vagy nem, bibliásodunk-e,
a katasztrófák árnyékában? Szó
szót követ, a tárgytól eltérő sokk
vélem én, Teveled Hunorod, hős
szeretetén tengődő nyáj – vagy
mukk. Jobbára megsemuk-kanonok
okai mindennek. Mondod Te. Ámen.
Legutóbbi módosítás: 2013.06.04. @ 07:39 :: Marthi Anna