Szép a kert… Mert itt a fiam!… Nem kérdezem… Olvas: mi van.
mi hírlik a nagyvilágból, míg az ősz utolsót lángol.
Almánk szeptemberre érett… Fél órám van… Szép ebédet
készítek – szedem az asztalt… Lányom este még vigasztalt –
elkóborolt kormos macskám… Csak a leves fő lassacskán.
Kakast kaptam, nyulat vettem… Pörköltje kész, tálba tettem…
Ó, hazajött!… Azt beszélik, rég láttak ilyen fess férfit!
Gyógyír szívnek és anyának! Fényüdve jövő csodáknak!
Lapot szerkeszt Budapesten, s házat is vett… A hegyekben!
Vajon mit hozhat e század? Tehetsége van hazánknak,
ámde magyart csak külhonban ismernek el azon nyomban!
… Hollósy, lám új iskolát Münchenben nyitott… Ej, nohát!
Kifut még a kokas leves!… Vendég jön?!… A tiszteletes!
Kalapja ér kerítésig – reverenda feketélik…
De a lelke, az tündöklet! Ő adott össze bennünket!
Fiamat is keresztelete – más misézik már helyette.
Kasztrendszer van, kirekesztnek… Egy szóért is félre tesznek.
Siessek, na!… A konyhába! Szóljak az új szobalányra…
Nyisson ajtót, s tartsa szóval, kínálja kupica borral!
Szegény fejem szanaszéjjel… S hja, kínálja bent egy székkel!
Legutóbbi módosítás: 2013.06.12. @ 11:06 :: Pásztor Attila - Atyla
