Égzengés, földindulás.
A félholtak egésszé lesznek, vagy magukhoz térnek. Az emberek általában félnek, vagy tréfálkoznak gyermekeik előtt, fönntartják bátorságuk látszatát. Az állatok világgá futnak, vagy azokra a helyekre bújnak, amelyektől kevésbé félnek.
Pedig zene ez, a megfeketült gomolyfelhők Bevonulás a Walhallába zaja.
Az ingyen ebédre gyűlők a falhoz lapulnak, aggódnak: elmarad az ételosztás? Akad, aki imát mormol, mások káromkodnak; egy meg fütyörészik.
Sokan az angyalt várják, amihez legerősebb biztató az az arany hasíték lehet, ami a Nap felé nyílik egy óvatlan pillanatban. De senki nem tudja, milyen is az angyal. Külleméről, vagy legfőbb hivataláról ismerszik meg: miféle üzenetet hoz, mekkora tudást kell az emberekre aggatnia. Megbízhatatlan alakokkal szolgálhat a Biblia, de ki hihet Jákobnak, aki talán magával viaskodott, vagy akár Máriának, akiről csak úgy mondták az angyali üdvözletet. Miért lenne fényes, daliásan szárnyas; hátha egészen apró, közel gondolatnyi, ami csak úgy megbúvik kinek-kinek a múltjában, ha túlzottan eltávolodna a kezdőponttól, akkor a végponttal figyelmeztessen.
És ekkor Kovács Ferencné, született Brázik Angyalka, akit Ellának szólítanak embertársai – a villámlásokat kísérő iszonyú dörgések közötti halálos csöndben meghallott valamit. Igen, ez az, ami gyerekkorától kezdve kísérte, amire soha oda nem figyelt, ami élete részévé vált, mint megromlott, dagadt visszeres lábai, amelyek egyre nehezebben viszik valami cél felé.
Vékonyka zenére lett figyelmes, a dörgedelmek elaprózott, alig kivehető koncertjére. Eddigi élete összes gondolata egy értelmetlen foszlánnyá sűrűsödött: … talét. Talán egy elvetélt, tévés mondatmorzsa, egy odakapcsolt tragédiarészlet egészítette ki az apró zene segítségével: Miér talét.
És a sorban állók egyike, Kovács Ferencné, született Brázik Angyalka, aki embertársaival úgyszólván titokzatos viszonyban állt – nem ismerte föl az angyalt. Csupán egy szárnyas, falról röppenő lényre koncentrált, ami ott röpdösött füle tájékán, mintha súgni akarna – de ebből Ella egy undok szúnyog zaját hallotta ki, az üzenet nem érintette meg. Az Úr milliárd szám küldte követeit – Angyalka a rá jutó szúnyogot elkente éppen homloka közepén.
A mentőket már hiába hívták Kovácsnéért.
Legutóbbi módosítás: 2013.06.21. @ 21:44 :: Petz György