Jaj de hideg van a mélyben,
Mióta elhagytál éngem,
Éngem ott hagytál a cúgban,
Erdők alján, völgykatlanban.
Ha te tudnád,
ha te tudnád,
gyászosan sírtam magamban.
Zúzmarást szül leheletem,
Házam udvara dermedten,
Benne kővé vált a szívem,
Patak lészen ezer könnyem.
Ha te tudnád,
ha te tudnád,
én ellened nem vétkeztem.
Bánatosan folyik szerte,
Vadak isznak csak belőle,
Belőlem, ím vadak esznek,
A szelídek elkerülnek.
Ha te tudnád,
ha te tudnád,
a galambok elrepülnek.
Én Istenem, mutass utat,
Olyannak ki szelíd marad,
Szelídséggel jár szívembe’,
Melegséget hoz völgyembe.
Ha te tudnád,
ha te tudnád,
békességet én lelkembe.
Legutóbbi módosítás: 2013.06.21. @ 09:26 :: Thököly Vajk