Átölelsz, s közben átölsz a holnapokba,
mintha szád szélén még dadogna
valami gyenge akarat,
ahogy magadhoz húzol a paplan alatt.
Homlokomra ajkad csókot lehel,
kezed csípőmbe markol,
főlém kerülsz, nem engedlek el
körmöm bőrödbe karmol.
És nincs utána semmi,
csak zavart dadogás,
ahogy nem veled akarok lenni,
hisz mindened más…
de közben átölelsz,
s így átölsz a holnapokba,
szád szélén még dadog ma
valami gyenge akarat,
ahogy magadhoz húzol a paplan alatt,
és én ellöklek.
Legutóbbi módosítás: 2013.06.19. @ 20:38 :: Tóth Zita Emese
