4.
Hajnalban settenkedett haza, tele bűntudattal, és rettegéssel. Jesszus, ha anyja rájön, mit tett… Szerencséjére (vagy pechére?) Böske, ki nem ment el a szüreti bálra, mélyen aludt, és nem vette észre, mikor lopózott a házba. Másnap a reggelinél a közhelykérdésre:
— Hogy érezted magad a bálon? Későn jöttél haza… — azt felelte:
— Jól.
Fel se merte emelni tekintetét a tányérból. Anyjának a hangnem nem keltette fel a gyanúját. S a következő napokban sem futott hozzá senki, tudomására hozni, kivel és hánykor távozott a bálról.
Iluska a következő napokban vegyes érzelmekkel küzdött. Egyrészt képzeletben újra és újra átélte azokat a forró pillanatokat, ám az álmodozást rendszeresen megtörte a kétely:
— Vajon lesz-e következmény? Ha nem, akkor kaptam egy ajándékot az élettől — áltatta önmagát. — Egyszer engem is szeretett egy férfi, és nem is akárki! Ha viszont lesz, akkor… Hiszen Rózsika is biztatott… Jaj, és ha mégse kér feleségül? Édesanyám sorsára jutok? Neeem, nem lehet… Nagyapám is elvette nagymamámat, bár csak egyszerű parasztlány volt, ő pedig nemes Zabolay Mátyás… Rózsikát is elvette Pista… Ha nem jön közbe az a fránya háború, ha nem viszik el apámat az orosz frontra, akkor biztos ő is elvette volna Anyut, és nem kellett volna mindenki által megtagadott fattyúként felnőnöm. De hazatért, és elfelejtett bennünket…
Majd szorongását ismét a vágy váltotta fel, hogy ismét ölelje az a férfi… Mióta átélte már a mámort, jobban vágyott rá, mint azelőtt, amikor csak álmodozott róla… Bár többször is látta Gyurit elérhető távolban, nem mert odamenni hozzá. Hátha elutasítja. Hiszen nem ígért neki semmit, amiként feltehetően a többi lánynak sem a faluban, aki felkínálta magát neki. Tudta ő jól, egyéjszakás kalandról szólt a „szerződés.” Mégis fojtogatta a sárga szemű szörny, ahányszor észrevette amint egy másik lánnyal vagy akár fiatalasszonnyal is szót váltott. Végül jött a hideg zuhany: a távolból meglátta, amint Torjay Irénnel bement a házába. A lány nem takarításhoz öltözött fel. Valakinek el kellett sírnia bánatát, meg sem állt Rózsikáig. Barátnője csitította.
— Akadt előtted is szeretője, tudtad jól, mégis kellett neked! Már rég kocsányon lóg utána a szemed… Nehogy odafuss, és elronts mindent! Még csak két napot késett a ciklusod, várd ki a bizonyosságot! Ha el akarod érni a célod, türelmesnek kell lenned! Ha felesége leszel, akkor majd állj a sarkadra! De csak akkor teheted ezt sikerrel, ha most nem alázod meg magad!
Némileg sikerült megnyugodnia, bár aggálya nem múlt el. Egyre többet foglalkoztatta édesanyja reakciója, ha megtudja a hírt. Előbb Gyurival kellene beszélnie… Ám rettegett eléje állni. Naponta többször is maga elé képzelte a jelenetet, mindig a visszautasítás járt eszében. Amint a terhesség újabb és újabb bizonyítékát fedezte fel magán — mellei megkeményedtek, és megnőttek, megnőtt az étvágya is, reggelente émelygés hányinger érte utol — úgy keresett egyre több ürügyet a halogatásra. Végül Rózsika vette kezébe az ügyet. Titkárnői befolyását latba vetve elintézte, hogy valami ürüggyel őt küldjék be Sepsiszentgyörgyre, így el tudott menni titokban a nőgyógyászhoz. Barátnője jól számított. Az orvos nemcsak igazolta alapos gyanújúkat, hanem vitaminokat is felírt neki. A recepten pedig ott állt a diagnózis: terhes. Azzal tudja Gyuri kételyét eloszlatni, másállapota nem kitaláció. Szüzessége pedig nyomós érv, hogy a férfi ne feltételezze, esetleg mástól van a gyermek.
— Nincs több halogatás! — adta ki az ukázt Iluskának. — Ma megteszed! E hírrel rögtön… Érted? Vagy megvárod, amíg mást is teherbe ejt? Addig jár a korsó a kútra, amíg eltörik! Véletlenül is megtörténhet. Akarsz még látni egy-két vetélytársat az ágyában?
Ez övön aluli ütésnek bizonyult. Rettegve bár, de szófogadóan, mint mindig, este bekopogott Földes Gyurihoz.
— Jó estét! — lepődött meg, meglátva a halottsápadt lányt. — Valami baj van?
Egy szót sem bírt kinyögni, csak átnyújtotta az orvosi papírt. A férfi először nem értette mi az a recept a vitaminokkal, de végül megakadt a szeme a diagnózison.
— Terhes vagy? — futott ki az ő lába alól is a talaj.
Egy ideig ott álltak a kapuban, a rossz megvilágításban. A ház előtti villanyoszlopról egy vásott kölyök leparittyázta a körtét, s nem helyettesítették még. Végül behúzta az udvarra a lányt, s becsukta a kaput, de a házba nem hívta be.
— Nem lehetne… — suttogta.
— Az gyilkosság… Az ötödik parancsolat… — rebegte vissza, amiként Rózsika kioktatta. Hangja egyszerre volt tele rémülettel és végtelen bűntudattal, miközben nem bírt könyörgően Gyuri szemébe nézni. Hangját nemcsak az elutasítástól való félelem vette el, hanem a művi vetélés gondolata is elborzasztotta. Mivel barátnője biztatásának engedett, saját szavait hamisnak érezte, ami tovább növelte bűntudatát. Pedig nem hazudott.
Mint sok diszkriminált személy, ő is a vallásosságba menekült támaszért abból a világból, ahova őt nem fogadták be. Annak az Istennek a védelmében reménykedett, aki ezt az igazságtalanul kegyetlen sorsot szánta neki. Neki próbált megfelelni buzgó imádkozással és rendszeres templomba járással. A tízparancsolat vesszőinek is betartásával próbált vezekelni édesanyja bűnéért. Még ha a Fennvaló a legkisebb jelét sem adta eddig, hátha most elnyeri támogatását. Hacsak Rózsika megjelenése nem tekinthető égi jelnek… Ráadásul a pap, Dániel Atya pont a vasárnapi misén tartott egy dörgedelmes szónoklatot a művi vetélések ellen, a gyilkosságnál is nagyobb bűnnek bélyegezve azt, hiszen egy védekezésre képtelen emberi lény ellen követetik el. Beszédében az átlagosnál többször utalt a gyehenna tüzére, és a soha meg nem bocsátható halálos bűnökre. Az meg se fordult Iluska fejében, hogy a prédikáció legutóbbi gyónásának egyenes következménye. Az még kevésbé, hogy még a napi politikával is lehet kapcsolata.
A férfi nem tudta kezelni a helyzetet. Ott állt előtte a megesett lány, kiről lerítt, elborzasztja a művi vetélés gondolata. Neki viszont még esze ágában se volt a nősülés, pláne így muszájból. Igazán kellemes éjszakát töltött vele. Már akkor érezte Iluska szerelmes belé, oly tűzzel ölelte, de mégis… Kétségbeesetten kereste a kiutat a pácból, vagy legalább egy bűnbakot indulatai levezetésére. Miként történhetett meg, hiszen a naptár szerint…
— Azt mondtad, a ciklusod…
A mondat hallatán a lány azt hitte rászakad az ég. Szándéka ellenére felpillantott, vérvörös lett, amivel elárulta magát. Azonnal rájött, s arcát a kezébe temette.
— Büdös kurva, hazudtál! Előre kitervelted! Tűnj el innen! — ripakodott rá.
Jaj, mi lesz most? Hazamenni nem mert, végül Rózsikához támolygott, és becsengetett. Meg se kellett szólalnia. Barátnője betámogatta, majd férjére szólt, fektesse le a gyermeket. Pista csak ránézett a lányra, s szó nélkül teljesítette az anyai ukázt.
Rózsika lassan kiszedte belőle a részleteket. Sajnos abban a hónapban lépett érvénybe a hírhedt 770/1966-os törvényrendelet, amely betiltotta a művi vetéléseket.[1] A nem kívánatos terhességtől való megszabadulásnak ez az útja bezárult. Akadt a környéken egy-két öregasszony, akit talán jó pénzért rá lehetne venni, de az nem kockázat nélküli… Idáig jutott a félhangos gondolkodásban, amikor Pista, ki már elaltatta a kislányukat, belépett.
— Meggyóntad? — kérdett rá.
— I-igen… — vallotta be.
— Akkor megszülöd… — zárta le a témát a rendőrőrmester. — Egyébként is számba vettek, mint terhes nőt.
Értettek a szóból. Ha Dániel Atya tud róla, akkor a Szekuritáté[2] is. Ekkor esett le a tantusz Rózsikának, miért intette a férje óva, vigyázzon, mit mond gyónáskor…
— Úgy se tettem volna meg… – remegett Iluska. — Az halálos bűn…
A beálló feszült csendet végül csak ő szakította meg.
— Anyám meg fog ölni…
— Ez a férfiak első reakciója… A tehetetlenség által kiváltott düh levezetésekor sok olyant mondanak, amit nem gondolnak komolyan. Ne add fel! Várj néhány napot… Hátha még meggondolja magát… Gyuri is hívő katolikus… — próbálta Rózsika biztatni, de maga se hitt saját szavaiban.
Pista elővette a kredencből a szilvóriumot[3], majd meggondolta magát, visszatette és a cujkásüvegből[4] töltött mindhármuknak, amelyet egy román juhásztól kapott, amikor elfogta a tolvajt, aki meglopta.
— Ha ilyen képpel mész haza, anyád vallatóra fog. Csak megnyalod, annyi is elég, hogy elhiggye, leitattalak. Locsold meg a blúzodat is… — magyarázkodott, miért kínálja az állapotos nőt alkohollal. – Ha mégis kérdezősködik, mondd, hogy összevesztél a mérnökkel… Kapunk egy kis haladékot, amíg kitalálunk valamit.
Hát igen. Az még igaz is… Csak Iluska távoztával szegezte neki feleségének a kérdést:
— Ebben a te kezed is benne van, ugye?
Böske bevette a maszlagot. Főleg az „Összevesztem a mérnökkel” bizonyult hatásosnak, hiszen elkapta már lányának a pillantását, amint a jóképű férfit mustrálta. Egyértelműnek tűnt számára a diagnózis, nem a kukoricafejtés technológiáján mentek úgy ölre, hogy a sárga földig leitta magát.
— Annak a beste Rózsikának sincs egy csöpp esze, biztos ott ivott, majd megmondom neki a magamét! — fogadkozott. Nem értette, miért ragaszkodik Iluska annyira a blúzához, végül feladta a harcot, részeg emberrel nem jó vitatkozni, még ha a saját lányod, akkor sem.
Ám Földes Gyuri nem jelent meg lánykérőben. Váratlanul — állítólag felsőbb utasításra — áthelyezték egy más megyébe. A faluban mindenki találgatta az okát, akadt, aki tudni vélte, vaj van a fején, biztos nem kóser módon gazdálkodott a TSZ pénzével, mások inkább arra hajlottak, hogy „feljebb” került a ranglétrán. Csak hárman sejtették az igazi okot.
— Ha megszülöd, majd megkeressük. Manapság nem lehet csak úgy eltűnni, főleg egyetemi végzettséggel. Tartásdíjat fizetnie kell, erre kötelezi a törvény, függetlenül attól, hogy a gyermek házasságban vagy azon kívül született. Nem neked kell bizonyítanod, hogy ő az apja, hanem neki az ellenkezőjét.
Iluska tudta, végtelenségig nem rejtheti el titkát, főleg édesanyja elől. Ám egyre halogatott, várta a megfelelő alkalmat. Rózsika óva intette, nem lenne üdvös, ha pletyka útján értesülne róla. Igazat adott neki, de… Nem barátnőjének kellett anyja elé állnia.
Az új agrármérnök beiktatása alkalmával a megyei pártbizottságtól is érkezett ellenőrzés. Hadd lássák, a TSZ tagjai megtesznek-e mindent a mezőgazdaság szocialista átalakítása érdekében. Aki keres, talál hibát, okot büntetések kiszabására, ám ez a kollektivizálással ellenszegülőknél tartott „látogatások” korát idézte. Több embert az irodába is behívattak, mindannyian sápadtan jöttek ki. Iluska sem úszta meg. Remegett, mint a nyárfalevél, amikor benyitott.
— Amit ön művel elvtársnő, az felér egy szabotázzsal! — kezdte meg dörgedelmes előadását a párttitkár. Egy ideig üvöltözött, miközben a lány jóformán azt se tudta, milyen egetverő bűnt követett el, de ijedten kérte a bocsánatot, mivel félreértette az utasításokat, de ezután igyekezni fog, és…
— Írjon nyilatkozatot! — förmedt rá, majd kiment az irodából, csak egy bőrkabátos férfi őrizte tovább, aki addig szótlanul ült a párttitkár mellett. Amikor felállt, és remegő kézzel átadta az aláírt papírt, a férfi egészen közel ment, miközben Iluska ijedten tapadt a falhoz.
— Elvtársnő! — szólt hozzá románul, miközben hangsúlyáról érződött székelyföldi származása. — Hagyja abba az unokaöcsém zaklatását! Ugye nagyapja kulák volt?
— Kitagadott a családból… — védekezett rémülten.
— Vér nem válik vízzé… Jobban teszi, ha városra költözik. Például Brassóban a Traktorgyárban kaphatna munkát. Idővel szakmája is lehetne. Ha jó kislány, még lakást is kiutalhatnak magának. Keresse meg ezt az elvtársat a személyzeti osztályon. Vagy… — nézett a szemébe.
Értett a szóból. Különben nagyapja sorsára jut. Már neki is megfordult a fejében, hogy városra költözik, és itt hagyja ezt a falut, ahol csak megaláztatás érte, de nem merte rászánni magát. Ő nem vár senkinek a visszatértére, mint édesanyja.
— Hallgatni arany…
— Megértettem…
Bármennyire is győzködték Rózsikáék, búcsú nélkül távozott a faluból, még édesanyjának se szólt. Tulajdonképpen annyira rettegett tőle, hogy barátnője végül átvállalta, eltűnése után elmeséli neki, mi történt. Végeredményben nem is igazán akadt más, akitől elbúcsúzzon.
Alig ment el, Böske felfedezte eltűnését. Azonnal az őrsre szaladt megtudakolni, miért vitték el a lányát? Nehezen fogta fel a tényeket: Iluska búcsú nélkül ment el, és városra költözött. Aggodalma hirtelen dühkitörésbe csapott át. A szeretője által cserbenhagyott, apja által kitagadott, a falu által lelotyózott lányanyának meg kellett érnie élete tán legnagyobb keservét: a lánya is faképnél hagyta. Azt, hogy Iluska állapotos is, azt Pista már nem is merte közölni vele. Arról csak egy levélből értesült, amelyet egy hónapra rá kapott lányától.
[1] Ennek következményeként a hivatalos statisztika szerint a következő huszonhárom évben 9452 nő halt bele a „feketén” végzett művi vetélésekbe. Feltehetően a valós szám sokkal nagyobb, az orvosok sok esetben „falaztak” és mást tüntettek fel a halál okaként.
[2] A román AVO, a kommunista állambiztonsági szervezet.
[3] Máramarosi kétszer főzött szilvapálinka, 50-55 fok körüli.
[4] Cujka = egyszer főzött román szilvapálinka, 28-30 fok körüli, erősen szagos.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.20. @ 11:25 :: Vandra Attila
