Egyedüllétet ölel a mulandóság,
ködbe veszett pislákoló fények,
halálmadár sikolt, keserű valóság,
gémeskút int búcsúzót az éjnek.
Sorsok tapostak érintetlen havat,
lábnyomok alatt zokog az öregség,
fagyos tél zárta le a szemhéjakat,
mögötte elfogadhatatlan üresség.
Hópaplanra zuhanó térdroskadás,
szikrázó éjszakában fekete közöny,
kihalt falak között magány a tanyás,
és a köveken nyíló gyászvirág-özön.
Legutóbbi módosítás: 2013.07.19. @ 03:34 :: Bakos Erika