“Én tiltott csillagon születtem,”
vérben ázott pipacsmezőkön
edződött keményre szűz lelkem,
ám ma tompít a lét, -vergődöm.
Zsigerembe oltott hon-imát
úgy szívtam magamba, mint gyermek
az anyatej-nedvet. Hargitát
akarom, a tengert, -merengek…
Ma vezekel ez a föld mindenért,
anyám ruhája fekete, -vacog.
Rongyokba öltöztettetek, s vért
hánynak rá beteg hétköznapok.
Csitítsd el e szenvedést bennem,
semmivé válnak a holnapok,
kell egy új világ, ahol csendem
van, tiltott csillag kérlek ragyogj.
Meddig tart a kárhozat Anyám?
Csak tűröm, mit a sors kiszabott…
Szüntelen keresem hitem s hazám,
“mint halottját az itthagyott.”
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 11:57 :: Bakos Erika