Csillagfény olvad, só a sebben. Magára
hagyatva a kemény, botrányhős, nagyhangú
legény. Lakolni kész, megérdemelten.
A bizonyosság ha nem enyém, ellenállni
is értelmetlen; nézem csak kényszeredetten
amint sorsom megindul felém.
Trágár őrök kezére adva, hóhérolt
szárnyai helyén csonkokat cipel a szegény
elbukott angyal fejlehajtva.
Címerként zászlaimra varrva imádkozik,
hogy elnézzétek: hasonlítani remélek
érvényesnek szánt önmagamra.
___________________________________
Azonos címmel korábban feltöltött írásom
(http://7torony.hu/content.php?c=22461) átirata.
Legutóbbi módosítás: 2013.07.22. @ 09:07 :: Bátai Tibor