“Imátlanságtól feszültek az álmok;
esőtlen felhőktől búsak a kalászok.”
esőtlen felhőktől búsak a kalászok.”
Leszakadt harangok döngetik a földet.
Imátlanságtól feszültek az álmok,
esőtlen felhőktől búsak a kalászok.
Átvérzett retinán sebződnek a képek,
csontbarázdás földek fakítják a tájat,
görcsös kórósereg dísze a határnak.
Végidők szelétől bokrosodik minden.
Kongó harangtornyok komor mementója
fonja rémült lelkünk tövisköszorúba.
Budapest, 2012 július 13. 16 óra 20 perc
Legutóbbi módosítás: 2013.07.22. @ 16:57 :: Beri Róbert