Most kellene az érintés biztonsága,
most, hogy világtalan lettem idelent.
Nem tudom, hol van földem – a kijelölt,
éles-látóként ül cataract szememen.
Most kellene egy lépést tennem még,
míg a sötétség le nem bocskorol.
Uram, távolodnak tőlem a fénykörök,
állandó lakcímem kétes; csak élek valahol.
Outsider lettem, nem kaphatok vízumot sem,
jóhiszemű, jogcím nélküli bérlő vagyok.
Próbálnék köntösöd szélébe kapaszkodni,
de másik dimenzióba tesznek át az angyalok.
Oly közelinek látszik az újvilág, a Semmi,
miért szögeltél ide, pusztuló virágra?
Próbálom maradásra kényszerítni magam,
s megtudni, melyikünkenk van tudathasadása.
Most kellene, hogy támadjon a kedv, a nedv,
Uram, hol van titkos átjáród másik légtérbe?
Most kellene mindent felégetni végleg,
s a hamis bálványt ledönteni a koporsók csendjébe.
Legutóbbi módosítás: 2013.07.16. @ 08:44 :: csontos marta
