M. Laurens : GOLGOTA

2013.07.15. M. Laurens Vers 2
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

GOLGOTA 

  

Érzem a tövis súlyát testemen, 

Az ég színtelen fakó, s fénytelen. 

Az Úr haragvó hallgatást játszik, 

S homlokod saját véredtől ázik.

Zuhog az eső siratva téged, 

S mennyek lelke dübörögve ébred, 

Vad villámokkal jelzi haragját, 

Hogy az ember: meggyalázta Atyját.

Éjjelre az ég haragja tompul, 

Felhők alatt Hold sarlója csorbul, 

Fuvallat se rezzen a sötétben, 

Isten fia fenn van már az égben.

Ott óvja lelkét mennyek boltíve, 

Hol ma is összedobogna szíve 

– Ringató és csendes félhomályban – 

Embernek, a Teremtő fiával. 

 

( Pest-Buda 2013. ápriliss 28.)

Legutóbbi módosítás: 2013.07.15. @ 11:44 :: M. Laurens
Szerző M. Laurens 227 Írás
Hogy ne legyen titok: a valódi nevem azonos az 1899-ben Nagyváradon született közismert kabarészerzőével, akinek számtalan ismert bohózatán nevetünk a mai napig. Az Ő tiszteletére nem használom a Lőrincz Miklós nevet az írásaimnál. Mottó és ars poetica: Építs Templomot Szeretetből, s ne zárd be soha ajtaját a betérő előtt,ki melegségre vágyik! Építsünk Mi Mind Templomot mindazoknak, kik nem képesek önerejükből téglát hordani hozzá! A Szeretet Templomának oltárán mindig égjen a gyertya, mely fennen hirdeti a szeretet dicsőségét az elfásult világban! M. Laurens ( 2004 )
Honlap