Marthi Anna : Csapvíz ízű vers

Nyomtatás

Mit szólnál egy csapvíz ízű vershez?

E képzavarban éjjel konyhában vagyok,

és amíg csapvizemet isszuk: én a kilenc

hónapos, futok, s a budin tovább adom.

Aztán a helyére teszek ezt-azt, ami

a korai belealvás miatt kint maradt.

Végül ismét monitornak dől két szemem.

Hát nem a víz ilyen? Csak van, cselekszik,

bűze is, íze is kevés, de átlátszóak lesznek

tettei. Addig is míg a hajnalt rám kened,

fölébreszteni dehogy foglak, a közös

ébredésről álmodozz. Mélyen aludj,

úgy pihenjenek apró sejtjeid,

hipnotizáljon a köztudat, bomoljanak

fölös vágyaid. De egyet meghagyunk:

a verset, a póráz nélkülit, nyüszítőt,

sose szűkölőt. Szeretnivaló háziállat,

engedd – nyalja szívedet, és kigömbölyít

reggelre. Ó, alkotóm, lábad elé heverni

milyen lehet?

————————————–

Anna, sokat változtattál a versen, de nem hiába jeleztem, hogy az a rész, nem kapcsolódik a vershez. Az, hogy most nem wc-t írtál, hanem budit… az semmit nem változtat a „lényegen”. Az írásodnak van egy része, ami pont annyit mond, amennyit én, ő…az olvasó „elér”…- azt is jeleztem tegnap.

Tegyük egy kicsit félre ezt az írást, Anna. Adj időt neki, magadnak…mert így, a sok „csavar”, az ide-oda labirintus, nem mutat utat az olvasónak…hisz ők a legfontosabbak, hogy ők…járják végig, veled…általad …

Hajnal