Elmúlt versek hajóroncsain bámészkodni, és a jelen földhözragadtság gyakorlata?
Dehogy, akkoriban ott voltam, azért, hogy ma is bennem lehess.
Mindig a Te szépséged építi tökéletlenségemből őt, aki olyan épen szeret,
hogy már-már kerek. Vagyis a jobbik ént. A szerelemtől tud csak éberebben
belevetődni a hétköznapokba, ezt az éberséget nem tárgyakból, természetből,
szomorúságból nyeri, hanem mindezekből: felfrissítve szavaid által.
Megtanulom, mi az: hajnalban kilépek a kertbe veled; megfőzök, elfáradok – veled.
Fekete talpat áztatnék, de elalszom veled, és az éj közepén is érted felébredek,
amíg meglelem a harmóniát magambam-veled, és már nem reszket mindig minden,
hogy elveszítelek.
Legutóbbi módosítás: 2013.07.09. @ 02:08 :: Marthi Anna